2009. március 2., hétfő

Kilauea

Na tegnap elmentünk a Vulkánhoz! Kilouea! Hát eddig ez volt a legnagyobb hatással rám. Hogy pontosan milyen magasan voltunk azt nem tudom, de nem lehetett nagyon magas mert pajzsvulkán. Mindenesetre hideg volt mint az állat. Mondjuk ebben lehet hogy az is közrejátszott hogy a pickup platóján utaztank hárman a filippinekkel. Sajnos a másik kocsi elromlott...
Ahogy közeledtünk sűrüsödtek a gőzölgő repedések a földben. Volt ott egy kis múzeum, tényleg kicsi, nekem való, ott bemutatták a vulkánkutatás gyökereit, valamit a Hawaii mitológia alakjait, köztük Pele-ét, a vulkán istennőjüket. Magához a kalderához persze nem lehetett odamenni, mert bár az ismert vulkánok legbarátságosabbika, de mégiscsak működő, és Pele lehet hogy épp most akar rösszkedvű lenni... :-) Egy panorámafotóra azért futotta... Mint kiderült több kaldera is van, már ahogy az lenni szokott, ezt nagyon szép páfrányos erdőn át lehetett megközelíteni. Kigyönyörtödtük, kiörvendeztük magunkat, vissza a platóra és le a partra ahol a láva az óceánba ömlik. Az alábbi képen sajnos csak alig látszik a fehér füst, ahol a láva a vizet párologtatja. Hát ez jópár kilóméterrel odébb volt, és az egykori utat pár éve elöntötte a láva. Zseblámba híján nem mertünk nekivágni, nappal is elég nehezen járható terep volt. Épp ezen töprengtönk amikor egyikünk meglátott egy bálnát a vízben. Hát mondanom se kell ez eldöntötte a kérdést, mindenki fejveszteve rohant a part irányába hotózni... Nem sikerült. Elmentek... Nembaj, fotóztuk egymást... :-) Visszaúton a kocsihoz még csináltam egy szép sztyeppes képet, mert itt még olyat is lehet. :-)