2009. február 23., hétfő

Na ma kipergettük a sok mézet. Elég nehéz melónak nézett ki de mint kiderült jobb volt mint a terepen dolgozni. Két egyenként 72 keretes pergetővel dolgoztunk. Nekem jutott a megtisztelő feladat hogy a gépről lejövő kereteket ellenőrizzem hogy mindenhol felnyitotta-e a sejteket. Ez mondjuk elég szarul hangzik de végül is könnyebb volt mint egész nap rámolni a pergetőgépeket. Az meg hogy derékig és onnan is merő egy méz voltam az meg konstans mindegyik munkafázisnál... Csináltam is egy kis videót:

Na pergetés után meghívott minket az egyik brazil srác hogy menjünk át mert főzött valami brazilosat. Na ez jól hangzik, gondoltam, megint zabálunk... Tényleg jó is volt, kis bab kis husi kis szotty, fel is ismertem, jókai bableves... Persze én is készültem, elvittem az otthonról hozott kajszi pálinkát. Már máskor is próbálkoztam, de vagy hamar elfáradtunk, vagy nem volt olyan a hangulat. Hát ezek nem egyszerű gyerekek, az egyik brazil elég hamar ráállt a dologra, de a többieket valósággal bíztatni kellett, meg bizonygatni hogy nem fognak azonnal elpusztulni ha megisszák. Nem is töltöttem csak 0,2 cl-t. Túlélték! Sőt a lakótársamnak mintha tetszett volna a dolog... :-)
Kis képnézés következett, majd mindenki elhúzott a faházikója fele, másnap megint munka...

Kapua

Múlt héten a szabadnapomon egyedül voltam. A többiek dolgoztak mert el vaygunk maradva, de én mint új és gyámoltalan kivehetem.... :-) Persze előtört belőlem a kertész és kicsit upgrade-oltam a veteményest, meg megigazgattam az előző napon ültetett három kis banánt.Ebéd után a küldetés adott volt: le a partra felderíteni hogy alkalmas-e a terep horgászatra...
A főnök azt mondta hogy három km. Nem baj, majd fotózok, gondoltam, van is mit kb ismerem a terepet van arra néhány telep. Érdekes hogy lent a parthoz közel milyen kopár a terep, csupa szikta az egész. Lent a parton van egy kis nyaraló, amit minden bizonnyal évente 1-2 hétre ha felkeres a tulaj. Össze is szedtem az ehető kókuszokat, nehogymá megromoljon!... A zöme már nem volt jó, de így is zsákmányoltam négyet. A part nagyon szép volt, fekete sziklás, helyenként igen nagy mennyiségű fehér kővel, amik lecsiszolódott korallok voltak. Kicsit búvárkodtam is, de a kölcsönszemüveg elég kis béna volt, nem nagyon láttam ki, a terep meg olyan volt mint amikor a National Geographic-on nézi az ember hogy most akkor kijön-e a bazinagy barracuda a kő mögül még a reklám előt. A halak meg kicsit voltak... Konklúzió: sok séta, sok kő amiben elakadok, kis szemét halak = itt nincs peca... Próbáltam gyűjteni pár kagylót, ne térjek már haza üres kézzel, de be kellett érnem a kókuszokkal. Na hazafele amikor már a parton vagy 2-3 órája tűzte a fejem a nap rájöttem hogy akár ihatnék is, és akkor hoppá, otthon marad a víz! Ekkor jött az aznapi második National Geographic jelenet, hogy most akkor szomjangöglök-e 3km alatt hegyre fel tűző napon... Nem tettem. Masszív vagyok mint az állat!... :-)