Volt egy 5,2-es földrengés kb egy hete, vagy 10 napja. Aztán pár napja egy 4-es. Úgy döntöttem hogy teszek fel egy linket (jobb oldalt alul) ahol az elmúlt időszak földrengéseit lehet nyomon követni. Mi kinn a terepen nem éreztünk semmit. Meg relatíve messze is estek a lakástól. Igaz vannak arra is telepeink, de a szabad ég alatt nem hiszem hogy veszélyben lennék. Ha meg megnyílik alatam a föld az vis major...

A kecskék megrágták az avókádók alsó leveleit. A főnök elrendelte az evakuálásukat. Ez kb egy hete lehetett. Kicsit szaladtak a kocsi után, aztán lemaradtak.
Másnap egy közeli pelepen dolgoztunk egy jó fél óra hosszat, ránk is találtak mire végeztünk, de a főnök megmondta hogy mostantól spártai fegyelem legyen kecske fronton!
Teltek a napok, Befoltoztuk a kecskék hagyta űrt a szívünkben...
Mígnem ma egy totál másik telepen, reggel ki vár minket? Frenszisz és Fatima!!!...
Kicsit lefogytak, de vidámak voltak, eszegették a füvet míg mi fogtuk az anyákat, csekkoltuk a kaptárarak...
Jó volt újra látni őket, de félek ez volt az utolsó alkalom, mert a kisfőnök el akarja vinni mind a kettőt egy távoli telepünkre, ahol látott egy szomszédot kecskékkel. Odaajándékozzuk őket, mert ha a mitelepeinken kolbászolnak, elkerülhetetlenül megszúrják őket a méhek és még kicsik egy ilyen próbatételhez...

Még egy bejegyzés mert most sokáig nem volt... :-P

Megint Pahala és Naalehu környékén dolgoztunk, így járt az "ebéd festői környezetben"...

A kis gekkó meg egyre bátrabb, már a személyes cuccaimat is kezdi birtokba venni... :-)
Van egy félig fácán félig tyúkunk. Rendszerint a ház körül ólálkodik.
Ma munka után láttam hogy csatlakozott hozzá két kakas. Egyik fehér másik aranysárga nyakkal. Lehet hogy a természet visszahódítja szerény hajlékunkat... Vagy csak a Hawai'i istenek gondoskodnak jóltápláltságunkról... :-)

kép nincs, elszaladtak...

A net még mindig nem jó, de nem várok tovább a következő bejegyzéssal, eleget téve ezzel bizonyos unszolásoknak... :-)

Ápr 12-én fél nap kimenőt kapott a bagázs, el is uszultunk valami beachre. A többiek se voltak még ott, az útikönyv se nagyon említette, nem voltak elvárásaim. Ez akkor se változott amikor nem találtuk meg a leágazást.
Juteszembe ez Húsvétkor volt!! Az volt a terv hogy vegyünk sonkát és irány le a part és ott megzabáljuk. Jó terv ez én mondom. Még egy hideg sört is betettem a táskámba, mert nekem az jár.
Előzetesen én érdeklődtema többieknél hogy esetleg minden zárva lesz, de mondták hogy hülye vagyok ez itt az USA, szálljak magamba és nézzek meredten a kaptárba...
Hát annak rendja és módja szerint minden zárva volt... kb 2 órát autókáztunk egy hideg konzerv sonkáért. A barmok persze nem ettek otthon, így mindjárt nekikezdtek a sonkának a parkolóban. Ez még persze nem baj, ha az ember megadja a módját és akkor tényleg ott letelepszik, sört bont, kedélyesen böffent, röhög és szellent, ahogy az egy ilyen helyzethez nélkülözhetelen.
Nem ez történt. Fostak hogy jön a rendőr, mert itt nem lehet az utszán enni. Nem hogy kés de még villa se lehet nálad, mert bármikor elborulhat az agyad és akkor közveszélyessé válsz a villáddal.
Lököttek ezek az amerikaiak...
Ennek fényében gyerekek módjára, "lebukva" tolták magukba a hideg konzerv sonkát... Hangulat nem sok, hacsak nem az hogy jól kiröhögtem őket...

Nagy keservesen 3.5 órával az otthoni indulás után leértünk a beach-re.
Ekkor kezdtek jobbra fordulni a dolgok. A sört mondjuk a kocsiban felejtettem, de csodák csodája láttam embereket. Kicsit kellett sétálni hogy leérjünk, és ott igazi szabad-strand feeling fogadott. Persze drinkbárnem volt, nem is kell. Se jégkása meg lángosos vagy Mays bitte!...Nagyon szép volt, kicsit rendbe hozta a Húsvétot... :-)
Érdekes volt látni a táblát ami figyelmeztet hogy hogy az őslakosok egyik szent helyén vagyunk, illően viselkedjünk, ne mozgassuk el a köveket...