07. 25.

Reggel korán keltünk, a 8 órási géppel mentünk Honoluluba.Volt szerencsénk látni egy Honolulu partjainál járőröző tengeralattárót:
A belvárosnak persze megvan a maga varázsa, a felhőkarcolókkal, meg pálmákkal, de ez csak nekünk panelgyerekeknek nagy szám. Ehhez nem kell eljönni idáig. Egy átlagos amerikai városnak mondanám. Meg úgy összességében Oahu szigete szép, de azért a Big Island az mégis csak más...

Vigyázat! Felhőkarcolós képek jönnek, csak erős idegzetűeknek!...
Azért jó látni hogy van a helynek történelme a szörfnadrágos hülyegyerekek elöttről is...
Waikiki beach megkukkantása után továbbmentünk keletre, ahonnan jól visszafotóztunk...Ezen a képen jól látszik a felhőtlen öröm ami kiül az arcomra... baromi meleg volt...

Ezek után jöhetett Pearl Harbor. Az Arizona memorialt néztük csak meg, mert másra nem maradt idő. Miért zárnak ilyen korán az rejtély.
Mindenki mondta hogy ide feltétlen el kell jönni meg milyen jól meg van csinálva... aha...
hát nem... nekem csalódás volt... nem is látni semmit mert ami az elsüllyedt hajóból kiállt azt pár éven belül leszerelte a katonaság. Szóval fölé visznek egy hajóval és a vízre mutatnak hogy tessék, ott a hajó, lehet nemzeti érzelműnek lenni...

07. 24.

A Vulcano nemzeti parkban meg lehet nézni ahogy a láva a vízbe ömlik. Ez sajna a múltkor lemaradt, ezért ezt a napot ezzel kezdtük.
Hát mint kiderült ide mindenki este-éjjel jár, mert hogy olyankor látni ahogy izzik a láva. Na nekünk erről senki nem szólt, viszont így legalább nem zavart senki mert tök egyedül voltunk. A cefet gőzt így is prímán láttuk, klassz volt nagyon. Itt is volt kis áldozati hely...Lazárták az utat... Most merre tovább, hol lehet a láva?...Na innen ilyen volt a kilátás:
http://www.youtube.com/watch?v=VoQOM0pRYqA

Ja igen meg a noni! Hát az nőtt mindenhol veszettül. Kár hogy olyan büdös mert egészséges ám nagyon. Állati betegnek kell lenni hogy egyen belőle az ember...

Innen meg se álltunk Hilo-ig. Pintosabban az Akak ízesésig. Kis botanikus kert is jár a vízeséshez. Végre tudtam fotózni piros banánt, kedves növényismerő barátaim, fogadjátok szeretettel. Megkértünk egy fickót hogy csináljon képet rólunk. Hát amit szöszölt, kis híja volt hogy jól kiröhögjük aztán csinálunk mi magunk...
Az igazi, kőkemény botanikus kert ezután jött. Kicsit késve értünk ide, mondták hogy kb 50 perc és zárnak. Hát én nagyon visszafogtam magam, de így is extra 30 percig nyitva kellett még tartaniuk. Kárpótlásul vettem egy kitűzőt...
Ennek a kertnek a felfedezésével az is el tudna tölteni egy napot, aki csak kicsit szereti a természetet és nem olyan radikális mint én, hogy órákig képes vagyok bámulni egy üres madárfészket...
Csak pár képet rakok, majd teszek fel videót oldalra a linkekhez...

07. 21-23.

A következő nap csak fél nap volt, mert hivatalosak voltunk a főnök meglepi szülinapi bulijába.
Reggel kicsit búvárkodtunk a közeli strandon, aztán átmentünk a szemi-közelire. Kell kb 20 percet gyalogolni, de egzotikus a táj, és a két strand mindenképpen megéri a caplatást.Ilyen kis utakon lehet odajutni:Azt meg csak iderakom, mert Milolii-ba azért jól lefolyt a láva... egyszercsak...

A meglepi buli elég jól sikerült, volt brazil, fülöp szigeteki, perui és magyar kaja is. Mi betyáros sertéspörköltet csináltunk galuskával. A házi készítésű "galluska" mindenkit levett a lábáról, pedig kicsit liszt ízű és kemény maradt.
Tudják is ezek hogy milyen hogy egy jó haza galluska!...
Megkostoltuk az övékét is, de a maradékból azé csak a pörkűttet hoztuk el. Igaz, azt mind...
A bulin mindenki kellően kretén volt, ehun van néhány kép, hejj:
A következő nap nekem dolgozni kellett, Balázs meg elment megnézni a Mouna Kea-t. Mármint amennyit látni lehetett belőle, mert brutál köd volt mint mondja...Estére még slussz poénként kitalálta a főnök, hogy én is menjek kaptárakat költöztetni. Bali is csatlakozott, így legalább van kép...A naplemente igazán szépre sikeredett...

07. 20.

Tekintve hogy az első nap elment azzal hogy ájuldoztunk, meg odaértünk Milolii-ba, a második napon mindjárt bele akartunk vágni a sűrűjébe.
Cél a Vulcano volt...
Odaérve közölték hogy kb eruption van, úgyhogy a park fele le van zárva, mert jön a mérges gáz, aztán azt még a kőkemény magyar legényeknek se kéne beszipákolni...Ennek ellenére igen jót kirándultunk a kráter szél felőli oldalán... (ez nem volt lezárva...)
Ki is írták hogy az infantilisok megsérülhetnek, de mi azért megkockáztattuk...Nagyon szép és érdekes volt, még mindig elkápráztat hogy a masszív megszilárdult lávában hogy gyökeret vernek a növények... Pár szakaszt már régebben lezártak, aztán le is mondtak róluk... Volt ahol az út fele hiányzott, vagy lecsúszott a hegyoldalba...Aztán itt egy bitang jól sikerült kép a mindent gyomosító valami gyömbér fajról... Itt a kaldera maga, meg az új hasadék, az a gázos... Meg még pár kép...

07. 19.

Arcpirítóan hosszú szünet után ismét jelentkezem vadonat új kalandjaimmal...

A hosszú kihagyás egyik oka hogy bátyám Balázs meglátogatott, és két hétig egy gyönyörű, azonban internettelen házat béreltünk Milolii-ban.

Na de hogy kezdjem az elején, hiszem úgyis az újabb bejegyzést teszi előre és akkor jól össze lehet zavarodni, júli 18-án este érkezett meg Balázs.

Valahogy így: http://www.youtube.com/watch?v=Hi9oumYz1OI

Mindketten foglaltunk autót, más más autóbérlőnél, hát az övé nyert, mert az volt közelebb...
Így a lustaságunk eredménye egy V8-as 6 literes Dodge Charger lett...A házinéni mindjárt közölte is hogy ez olyan "gestapós". Nem mentünk bele hogy a Dodge az leginkább tök amerikai... De a néni is javított hogy a lengyelek is csinálnak jó kocsikat...
Érezhette hogy még mindig nem gömbölyű a dolog mert gyorsan magunkra is hagyott minket... :-)

Egy biztos a szóban forgó kocsi igen jól állt nekem. Hagyott is a bátyám vezetni, mígnem kb egy óra után a kanyarban lemarattam az útpatkát... Én mondtam hogy az az előbb még nem volt ott, de Balázs arcára nem is annyira a hitetlenkedés mint a röhögés ült ki...
Innentől ő vezetett... Jól el tudtam gondolkodni hogy mikor is kerülhetett oda az a fránya beton... ...máig nem tudom...

Út közben megálltunk egy hangulatos kis helyen ebédelni. Itt:Ja igen ez már másnap. Első este csak Konáig jutottunk...
Viszont szép kilátás nyílt a vendéglőből a (asszem) Kealakekua öbölre...