Két szabad napon volt egyben. A második napot is vizezéssel töltöttük. Elmentünk Cristiano egy ismerősét meglátogati. Ez persze abból állt hogy a "munkahelyére" mentünk, ami történetesen egy igen puccos strand volt... Érdekes, senki nem ellenkezett...A brazil lány, akit meglátogatni mentünk fagyit és üdítőt árult, így a termékminta megkóstolása után a kölcsönkapott búvár felszereléssel nekivágtunk az ismeretlennek...
Meglepatésemre rengeteg halat láttunk, és többé kevésbé sikerült is őket lencsevégre kapni. Nem törik össze magukat hogy elmeneküljenek, így azon törtem a fejem, nem is lenne nehéz szigonyvégre se kapni őket. Az ötlet egy másik ex-Hawaiian Queen-es gbrazil gyerektől erred, ő ugyanis kb a második héten vett egy kézi, eldobós szigonyt. Háromágú... Nagyonbaró...
Voltak aztán kis tengerszemek, tele mindenhéle halakkal. Meg angolnával. Kora délutánra, mire indultunk haza elég jól leégtem. Még néztem is hogy alakul a színem. Ez a kép utána készült... :-) Van még mit behozni... :-)

Delfinesdi...

A delfinnézés ötletén a többiek úgy fellelkesedtek, hogy a következő szabad nap ott kezdtünk reggel.
Én most is izgatott voltam, otthon is felejtettem az egész búvárfelszerelésem... De mire észrevettem már nem volt mit tenni, ott álltunk a parton, láttuk a delfineket, nincs visszaút így kell boldogulni. Különben is "Az Atti kemééény!..." Majd beúszok aztán a víz meg csak nem olyan sós hogy kifolyjon a szemem...
Na, erről elég hamar lebeszéltek...
Mondták hogy van itt valami tag és annál lehet bérelni, úgyhogy ne próbáljam ki hogy milyen amikor kivisz az áramlat az öbölből. Hallgattam rájuk... De! "Az Atti akkor is kemééény!..."

Mondták hogy most elég kemény az óceán. Hát ezt mi is észrevettük. Amint beevickéltem megborított egy hullám, és miközben a búvárszemüveget erőltettem a fejemre elvesztettem a pipát.
Ott úszkálnak a delfinek, menni kell!... Mentünk... Először a hangokat lehetett hallani, na már ettől majd összepiszkítottam magam körül a vizet örömömben... Aztán megláttunk egyet-kettőt, majd előtűnt kb 20. Ekkor már tudtam hogy jó helyen járunk...
Ők hosszúcsőrű delfinek voltak, bár az angol név kicsit beszédesebb (spinner dolphin), mivel sokat ugrálnak és pörögnek is közben...

Mondjátok meg Máriának... :-)

Pár napja a Ross-ba sétálgatás közben összefutottam egy magyar barátommal, Máriával...
Nagy volt az öröm és a meglepetés, és mivel nekem másnap épp szabadnapom volt, mindjárt meg is beszéltük hogy találkozunk és delfint nézünk, meg elmegyünk a Vulkánhoz... Ez egyikhez, mert van ám itt dögivel...
Másnap reggel megdöntöttük az egymásranemtalálás világrekordját...
Nem unatkoztam, mert minden nagyon szép volt megint, de a korai kelést azért bántam... Legalább kipróbáltam a stoppolást, tényleg működik és kedvesek az emberek, még akkor is jófejek voltak amikor hazafele miután felvettek lerobbant az autó... :-)

Délután ért a második meglepetés, amikor slattyogok le a háztól hogy beszéljek a főnökkel és látom hogy behajt a farmra egy ismeretlen autó. Na ez is eltévedt! gondoltam...
Hát nem! Mária volt... :-) Elmentünk a Lavatube-ba vacsorázni. Finom friss mahi-mahi volt, meg helyben csapolt lava-man sör... hmmm

Jót beszélgettünk és jókat derültünk hogy milyen kalandosra sikeredett a nap...

A képek nem feltétlen ekkor készültek, de jók így ideraktam őket...
Rendőrautó csak úgy hawaiasan, avagy nem piros, nem a Magnum...