25-én nem dolgoztunk, így jól elmentünk strandolni. Gondoltuk hogy egyedül leszünk, mert ugye mindenki karácsonyozik, de sebaj, mert szép a part, meg viszünk sört...
Hát a sör az otthon maradt, de cserébe tele volt a strand. És jó nagy hullámok voltak...
Csináltunk is pár képet, meg videót:

http://www.youtube.com/watch?v=-ZmZQJXD_SM

Tegnap egész nap esett és este szépen lefeküdtem a nyirkos ágyamba. Reggel 13 fokra ébredtem. Szerintem átteleportáltak valahova máshova...

Tegnap tök véletlenül belebotlottunk egy "Karácsony-Szantaklausz-vateva" felvonulásba.
Hogy december 12-én mi indokolta ezt a számunkra spontán parádét azt nem sikerült megfejteni, de a többiek szemmel láthatóan készültek. Voltak veteránok, klubbok képviselői, zenekarok, térdig gázoltunk a zellerben, izé cukorkában...
Ami a képeken nem látszik hogy azért elég nagy tömeg volt, és vagy 2 órán keresztül jöttek az újabb és újabb felvonulók...Ja meg az se látszik hogy besötétedett időközben ezért a táncoslányokról nincs rendes kép... :-P
Kárpótlásul felteszem az egyik zenekarról készült videót, ide:

http://www.youtube.com/watch?v=mjzF0ij_VUk

Milolii-nál a strandon nagyon szép naplementét láttunk:

Ja igen, és Attención!

A mobil mostantól nem nálam van, aki hív, készítse az ékes angoltudását... :-)

Az elmúlt bő hét alatt kiteljesedett a csapat. Megérkezett a két "alkalmazottá" avanzsált gyakornok, és grátisz kaptuk még az új lakótársamat Braziliából, Rodrigo-t. Ki mást... :-)
Hétvégén mindjárt neki is vágtunk a tájnak. Először egy "strandra" mentünk. Hát ez még annál is antistrandabb volt mint miket eddig láttam itt. A homokos partszakasz kb 4 méterre korlátozódott...
Viszont a kilátás, a hangulat, a teknősök felejthetetlenné tették ezt a helyet is.
Kölcsönfotóapparáttal meg is örökítettem:

http://www.youtube.com/watch?v=xFxVsFoQTEw

Innen meg sem álltunk Waikoloa-ig, ami a tuti fenszi szállodák, és pénzes amerikaiak székhelye. Alapvető módon belógtunk a strandra. Épp hula est volt, meg naplemente, ez is megért egy videót... :-P

http://www.youtube.com/watch?v=M-YhJhesaJI

Kiderítettem hogy van borászat a szigeten. Kereken 1 azaz egy darab.
El is mentünk, meg is néztük, kóstoltuk mi készül itt.
Azt mondjuk már hallottam hogy azért itt a borászat inkább minden csecse-becse-szir-szar értelmetlen apróságok kirakodó vásárát jelenti, nem pedig jóféle kostolót, beszélgetést a borászokkal, mint ahogy azt már otthon olyan jól megszoktam...
Stimmel. A borosüvegre kapható hulagirl jelmeztől, a pálmafás borospohárig minden volt.
Mint utóbb kiderült igen, bort is készítenek. Egy félét. Aztán vannak még a mindenféle trópusi gyümölcsökkel felturbózott, cuccok, meg mézborok, illetve méz és zöldtea-bor... Ilyet már ittam otthon is csak ice tea volt ráírva... ezt nekik nem mondtam, nem akartam kidabatni magam... még...
Amúgy nem voltak rosszak az itókák, csak furcsa volt a más hozzáállás, más kultúra. Meg azért valljuk meg Hawaii nem a borászatáról híres... :-)
Kép is készült:
Aztán hogy a pincelátogatást sikerült kb 14 perc alatt lezavarni, és mienk volt az egész nap, elmentünk a Volcano National Parkba...
Itt megint sok kép készült:

Ha bárki azt mondja hogy jajistenem jön a trópusi vihar, egész nyugodtan kiröhöghetitek az illetőt.
Ez ami most ért ide már nem az első, de némi esőn kívül nem produkált semmit. Na nem árvízről álmodozok persze én se, de egy vicc hogy mindenki tök be van rosva, aztán ma is épp csak némi felhők kószáltak az égen.
Lehet hogy elhívom őket nyáron látogatóba a Balcsira. Hátha lesz valami rendes zápor, had fossák össze magukat... :-P

Halloween

Úgy kerdődött az egész hogy a főnök kitalálta hogy septiben pergessünk ki 250 fiók mézet. De még mielött nekikezdenénk még csináljuk meg ezt meg azt meg satöbbi. Így aztán persze nem végeztünk a pergetéssel és belelógott a szombatba. Mintegy 7 órával... :-)
Ettől még persze mentünk... Pár parkolóban fogyasztott sör és rum után nekivágtunk a szörnyek, boszorkák és Micheal Jacksonok rengetegének.
Na ekkor történt hogy Marcot két helyi tag megfejelte mert hogy mégis mi a faszt hisz magáról. Hát bármit is hitt, hamar elfelejtette...
Én próbáltam a tömegben tájékozódni hogy merre lehetne még sört beszerezni. Hát vagy kinevettek, vagy szörnyülködtek (mondjuk ez Halloweenkor oké...), vagy mondták hogy arra, ott. Én oda is mentem de ott mindig valami baromság volt. Mint babaüzlet, meg bank...
Egyik alkalommal amikor egy tag épp kiborult hogy milyen vakmerő és megátalkodott vagyok, hogy inni akarok, felismertem hogy valami nagykutya énekes. Láttam a vidijóját a jutúbon...
Azét mielőtt odébbáltam még megkérdeztem hogy na és tik mikor jösztök dúd?...
Aaztán, volt olyan is hogy hair show. Ez abból állt hogy 15 tök jó csaj virágokból készült bikiniben táncolt a színpadon... A hajukat nem figyeltem...
Aztán jött másik 15 és ugyanezt csinálták fehér pongyolában a M.J. Thrillerjére. A hajukat nekik se figyeltem...
Aztán még muzsikáltak egy darabig, majd 22.30-kor vége lett a cuccnak. Amit azért nem értettem mert a rádió bemondta hogy éjfélig tart. Meg is kérdeztem egy tagot hogy most akkor mi van. Mondta hogy igen, az utca van lezárva még 1,5 órát hogy legyen időnk eltakarodni... Ááá! Szííí!...
Úgyhogy csatlakoztam a többiekhez a kocsinál. Mint kiderült 3 órája vártak... Csakhát ugye rossz helyen... Ki megy a kocsihoz ha buli is van. Különben se volt már semmi ital a kocsinál...

Új tagja lett a csapatnak. Tegnap találtuk ez ardőben Pígi-t...
Nagyon kis félénk még, viszont a papaját azt szereti, eszeveszett mennyiséget el bír fogyasztani... :-)

Még egy bejegyzést kell szenteljek a kenyérnek. Teljesen új értelmet nyert az a szó... :-)

Képekben pedig:
A második forduló, stilszerűen két kenyérrel...A nagyfiú, és a zsemle-szerű kis kenyérke, a földeken étkerő legjobb barátja...

Az elmúlt hetekben több banán is beérlelte a termését.Jó idők voltak, de vadak módjára felzabáltuk ez egészet, így aztán most várni kell hogy legyen még.
Egy pillanatig se gondoljátok hogy nem lehet 10 banánt megenni egy nap egészségügyi gondok nélkül... Egy jó pohár esővíz viszaállítja az egyensúlyt... :-)

Viszont tegnap, hogy tegnap mi volt! Nem bírtam tovább, kenyeret kellett hogy süssek.
Nagyon finom lett. Én otthon amúgy nem vagyok nagyon kenyeres, de fél év ezzel a szeletelt cuccal... Szóval nagyon jól esett, meg is ettem a harmadát mindjárt ott helyben... Nem lett barómagas, de az állaga nagyon jó... Szerintem ma kivégzem, holnap sütök megint...

Ja igen. Azt nem is írtam hogy a múltkor akartam csinálni pogácsát. Na. Frankó zsemle lett mire elkészült... :-)
Mutter pogácsája mindig felfele dagad. Az enyém minden irányba. Tettem bele kis megsütött békön csíkokat is, hogy jobban állja a sütőt... :-)

Na itt van néhány kép a kenyérről:

Megint pergettünk mézet. Ez most amolyan vegyes volt, főleg christmassberry és lehua, egy kis eukaliptusz, meg még ki tudja mi minden.
Egy konkurens méhészet varroával fertőzött családokat hozott Pahala környékére, így mi kivonultunk onnan. Nálunk még nincs, és próbáljuk ezt így is tartani amíg lehet. Azok a családok úgyis elég kis satnyák voltak, hátha az új környezet jót tesz nekik. Azért mégiscsak asajnálom, mert Pahala és környéke nagyon szép, és nincs az a barom meleg mint itt. A több esőtől meg persze tök buja a vegetáció...

videó itt:
http://www.youtube.com/watch?v=CKtoMUmlMFU

A friss, egyhetes nosztalgiának engedve ma el is mentünk arrafele. Na nem fel a hegyekbe Pahala-ba, hanem Punalu'u-ba. Itt van a Black Sand Beach. Ezen kívül még a rendszeresen itt pihenő teknősökről is nevezetes a hely. Először egy kisebb csoportot láttunk meg. Embereket...
Ezek gyűrűjében szundikáltak, vagy álcázták magukat kőnek a teknősök... Jó volt látni hogy senki se akar odamenni megbuzizni őket, én is csak zoomoltam...
Aztán láttam egy magányos teknőst, tőle maximum egy méterre játszó gyerekekkel. Zseniális volt. A gyerekek rajcsúroztak, homokoztak, és tök természetes volt hogy ott egy teknős. Nem is foglalkoztak vele, így aztán szépen várakozhatott a dagályra, mint ahogy már évezredek óta minden őse...
videó itt:
http://www.youtube.com/watch?v=NZRQOYBXKS0

Hörtént ma hogy kb fél öt óta iszom a német gyertekkel szakadatlanul, és ennek következtében sikerült úgy ahogy összebarátkoznunk...
Az elfogyasztott 4 rum és Isten tudja hány sör szép beszélgetést kerekített, aminek a felére nem emlékszem a másik felében meg nem értettük egymást...
Valami azért mégiscsak röetént mert most először fél év után úgy beittam fogy arra legtöbb is,merősöm elis,merően bólintana.
Vagy az ismerőseimet kéne megvál,ogatni, bár ezt eddig is tettem éslám ez lett ez eredmény...

Szel iutt vagyok 27 évesen ittasan éls jól érzem magam... :-) :-P
Még dohány növénykét is loptam a főnöktől, mert ha legy salyát dohányom csinálok szivart és kipróbálom hogy tényleg olyan szar-e mint a cigi...
Mert ezt azé jobb tisztázni...

Na ojvé vagyis izé holláré és joccakát annak aki tud aludni ....

Csokolád!...

Hétvégén megint horgászni voltunk, megint fogtunk, megint leégtem...

A hétvégén voltunk horgászni...

A célpont Hokena Beach volt. Igen szép hely. Egy nagy lávaplató nyúlik a vízig ahol is hirtelen véget ér, és meredeken mélyül. Jó helynek tőnt, és főleg nagyon szépnek, ahogy lábam a vízben volt, mondjuk 0-7cm mélységig, és előttem meg az 5-6 méteres mélység.

A látvány és a horgászás heve úgy magával ragadott, hogy le is égtem rendesen. Na nem a vállam ahogy az ember gondolná, fiszen én kérem készültem! Hosszúujjú, kalap... Mártózás után ezeket vissza is vettem, nemúgy a hosszúnadrágot. Így a térdem, lábszáram és lábfejem most igencsak vörös...

Halat is fogtunk... Hármat is... Egy türkizkéket, egy sárga-pirosat, meg egy királykék-lilát. Az átlag méretük 19.24 cm, az átlagtól való szórás elhanyagolható...
Fénykép sajna nincs, mert én ugye horgásztam a filippinók meg féltek nehogy véletlenül az óceánba hajítsák a gépemet...
Azért pár képet csak csináltak...Juteszembe indulásom előtt ídezsanyám mondott pár dolgot útravalóul:
1. borotválkozz rendesen
2. ne grimaszolj
3. ne egyél élő halat

Waipio Walley-be mentünk először. Eleinte nem esett csak borús volt. Még a nap is ki-ki sütögetett...

Na Pololu Walley-ben már beértük az esőt, de ez persze nem tarthatott minket vissza, nyomultunk lefele a partra...

Innem Kona fele jöttünk haza és útba ejtettünk egy különlegességet. Errefele az őslakosok nem barlangrajzot készítettek, hanem a viszonylag puhább vulkanikus kőzetekbe faragták bele a portréjukat. Ezt hívjuk Patrogliph-nek...