2009. február 11., szerda

Tegnap előbb elengedett minket a főnök, hogy el tudjunk menni a szupermarketba, ami kb egy órányira van. Szóval vannak esti képeim városáról. Vásárlás közben nem ért vagy meglepetés, mindenki túlsúlyos... Olyasmi volt ez a hely mint az Alfa, olcsó, de mindenből csak 12-es kiszerelés van. Kipróbáltam volna ezt-azt de ott lebgett a fejem felett hogy ha nem izlik mégis mit fogok csinálni két liter guavalekvárral. Így többek között ez is kimaradt. Ja igen és nincs sör! Ezek nem normálisak! Nem akarok én itt iszákoskodni de egy sör azért jól tud esni. A választék siralmas, kb hat.hét féle ha van és abból is a heineken az egyik ami ugyan jó de it bazidrága, és ráadásul csak visszaváltható van... meg Bud light... rendes Bud hogy miért nincs???
Szóval a sörkultúrájukon még fejleszteni kell... :-)
Ma kicsit távolabb kellett menni dolgozni mint eddig így tudtam végre képeket csinálni a tájról. Bár csak a kocsiból fotóztam, elég jól sikerültek...Persze megint volt papaja a menüben, de ma Pampalini-stílusban tálalva.Aztán gyomirtózni is kellett. Totális gyomirtószer, hmmm végre valami szakmai meló!...A távoli telep persze kései hazaérkezést jelentett, de így lettek naplementés képek is... :-)
Még azt ma feltétlen meg akartam osztani veletek, hogy a rádióadón, amin egyébként folyton reggae vagy valami hasonló lazulós zene megy, minden nap délután háromkor letolnak egy Izi számot. És ennek hihetetlen hangulata van. Ez az a szám:

február 10.

Ma a Datepalm nevű telepen dolgoztunk. Eddig ez voltv a leghangulatosabb. Persze az hogy datolyának hívják nem jelent semmit, mert volt itt fügétől kezdve zapotán át mangóig minden. Rájöttem hogy ezek nem is igazi ültetvények. Csak úgy nő minden aztán leszedik ha valami megérett... A talajról meg nem is szólok mert olyan itt nincs. Mint a tüzéptelepen a kupacba rakott murva, na az van itt föld helyett, de van itt annyi minden más, hogy kispórolták a talajt, hát bumm... Még mindig nem sikerült megszokni a hazainál kétszer nagyobb kocsikat, csináltattam is egy képet...A farmon van pár csirke amik szintén nincsenek túlkontrollálva, ennek következtében mindenhol fészkelnek, és már hajnal 2-kor kukorékolnaka kakasok. Meg is kért minket a főnök, hogy kettőt vigyünk magunkkal a telepre és engedjük el. Meg is tettük. A fotó után...A következő kép tegnapi. Akkor is egy makadámiadió ültetvény közvetlen szomszédságában dolgoztunk. Ez épp ebédidő... :-) Vicces hogy a kaptárak itt tele vannak különböző csótányfajokkal, gekkókkal, otthon max hangya megy bele, mert a méhak mindenkit kinyírnak... Ide is teszek egyet...
Meg betolok két videót:

We go deep...

2009. február 9., hétfő

Első nap csak nézegettem hogy mit csinálnak, mikből áll a munka. Gondolhatjátok hogy nem tudtam egy egész napot nyugton ülni és várni hogy hasson az átállás. Nagy meglepetés nem ért, de az tetszett hogy minden nagyon szervezett és kidolgozott. Majd erről szeretnék egy bejegyzést külön, hogy a szakmabeliek és érdeklődők kedvükre élvezkedhessenek.
A faház nem nagy, egylégterű. De tekintve hogy vagy dolgozunk vagy kinn vagyunk a szabadban ez nem gond. Inkább arra hat majd ha akarok látogatót fogadni. Maga a telep olyan mint a filmeken az elhagyatott dzsungeltagyák, drogbárók rejtekhelyei... Annyi papaja van mina a szemét. Ez nő mindenhol. Meg avokádó. Este csináltak a srácok mázzel valami fagyifélét belőle. Jó volt, de féltem hogy olyat fosok hogy megemlegetem. De nem, pedig mint utóbb kiderült az átállónapomon végig a rossz csapból ittam. Esővizet... :-)
Ma már meló volt. Bele is dobtak a mélyvízbe. Ki kellett építeni az egyik pároztatótelepet, mert valami mittoménmi miatt kicsit kihaltak. Részletekkel megint majd külön, a lényeg hogy sokat kellett dolgozni és okosan hosszú inget vettem, így csak a kézfejem égett le.
Ja, persze nagy volt az arcom de azért farmert, meg más munkaruhát hozhattam volna... :-)
A terepen láttam ma noni fát, sok sok gekkót, meg egyéb érdekességeket, sajna kép nincs mindről, de ami gyakori azt majd látok még és akkor jól lefotózom.
Itt van pár kép az ebédszünetről meg egy kis videó is asszem...

2009. február 8., vasárnap

Indulás...

Sikeresen elindultam hajnalok hajanlán. Minden ment is simán, kis izgulással persze. Frankfurtban hipp-hopp ott voltam és nem is kellett sokat várni a csatlakozásra. A gép tényleg nagy volt, de inkább csak hosszú, széltében nagyobbra számítottam. Miután elindultunk állandóan az ablakon lógtam, eleinte felhős volt aztán szakadozni kezdett, így a Shetland szigeteknél már fotózni is tudtam... Aztán jöttem a Faroe szigetek... Utána meg Izland ami különösen szép volt a sok hótól, de nem sokáig gyönyörködhettem, mert jött a légiutaskísérő hogy húzzam má le a rolót és szűnjek meg... Los Angelesnél felhúztam...

Na az igazi szenvedés ezután kezdődött. eddig nem is nagyon unatkoztam, inkább csak elfáradam. LA-ben visszakaptam a nagy csomagom is, és ki is kellett jönni a reptérről és újra becsekkolni. Megpróbáltam, de egy csaj elhajtott hogy majd csak 2 órával elötte lehet. :-( Tébláboltam. Sehol egy "restroom". Megkérdeztem egy egyenruhásat hogy hol lehet ilyen mire megmutatta a WC-t. No comment... Na aztán valaki értelmesebbnem nézett ki, oda is mentem és ő megmondta hogy átutazó vagyok így nem hat rám a 2 órás szabály. FEl is húztam egy emeletet és becsekkoltam. Ügyelve, hogy elkerüljem a csajt... Már csak 3 órát kellett várnom és már mehetek is újabb öt és fél órát repülni. Persze akkor már nem álltam neki konnektort meg netet keresni, fáradt voltam. A Konai járaton nem adtak ennem, viszont hideg volt mint állat. Pulcsiban meg a kapott pokrócban nyomtam le az utat. Kb végig aludtam. Viszont ez a járat tetszett, mert mindenki hepi volt, el kapitánó is aloházott, meg az utasok is nagyon felfokozott hangulatban voltak. Biztos jó volt... :-)
A reptéren a kis lakótársaim vártak. Két Brazil és két Fülöp szigateki... Ez egyik brazil amolyan kisfőnök, tehát négyen lakunk együtt, két faházban. Én az egyik Fülöppel. Hazafele még elmentünk enni, meg beszélgettünk. Jó társaságnak néz ki, kedvesek voltak.
Ma aránylag hamar felkeltem, mindenféle madarak csipogtak meg krúgattak, sütött a nap és én meg mindenre kíváncsi voltam...
Már körbejártam a telepet, meg a főnökkel beszéltem, ő is okésnak tűnik. Örült a Tokajinak...
Na majd csinálok képeket is, aztán akkor részletesebben...

Eddig minden faja...