kicskecskék... :-)

Az egész 17 napja kezdődött. Szépen dolgozgatunk, minden a megszokott, amikor is meglátunk két kecskegidát a domboldalon. Kb 100 méterre lehettek, kíváncsian néztek és néha még valami kis hang is jött belőlük. Mi dolgoztunk tovább. De ők nem tágítottak! Mi akartunk dolgozni, de ők egyre csak ott voltak!
A lakótársam viccből produkált némi kecskemekegést, ami csórikáméknak elég volt és megindultak felénk.
Mi, mit sem törődve a két anyjáért síró gidával, kőszívű ember fiaiként dolgoztunk tovább... Azért azt éreztük hogy ezek a kecskék ma hazajönnek velünk. Na ahogy vége fele közeledett a munka meg is fogtuk őket. Ez mind a bevásárlóközpontos vizsgálat előtti napon volt. Hát mit mondjak a főnök repesett a bosszúságtól, de szerencsére ott volt a felesége és a lánya akik olvadoztak a két gida láttán. Persze maradhattak. Nem mondta de éreztük hogy ha ezek a kecskék holnap a vizsgálat közben előkóborolnak akkor az totál gáz... Mind éleseszű állatbarát lévén hamar jött a megoldás, tegyük be őket a fürdőszobába!
Be is tettük. Reggelre össze is szarták.
Na ez ment pár napig, amíga szabadnapon tákoltunk egy elsőosztályú kecskemenhelyet, kis kifutóval. Etetés reggel-este, pontosságot kérünk! Hát nem mindig kaptak, amit hangos sírással próbáltak tuttunkra adni. Vagy ha nem nekünk akkor a főnöknek. Így történt akkor is amikor estevele a városból hatzafele jöttünk és a főnök megcsörgetett minket hogy etettünk-e már mert elég hangosak... :-S
mint utóbb kiderült csak aggódott... :-S
Persze az etetés izgalmában mindig elfelejtettem a fotókat, de ma végre készült pár, így végre írhattam róluk...
Ja, és a nevek: Fresis és Fatima...
kép sajna csak Fatimáról van...

A napokban megejtettem első vezetésemet. Ez azért is nagy szó, mert most vezettem először a friss és ropogós jogosítványommal.
Na ez így egyszerűen hangzik, de elég kalandosra sikeredett...
Az induló szettet tarkította egy lyukas jobb első, melyből derűsen sziszegett a levegő. Vagy csak az ötlettől szisszent fel hogy én fogok vezetni... :-) ki tudja...
A jármű egy hatalmas nagy gépszörny, játszva felfalná a Corsát amin tanultam.
Na mondom ez is csak egy autó, lássuk...
Minden ment is simán egy darabig. Igazából minden simán ment végig, csak kicsit nem hiányzott hogy rendőrök állják el az utat. Na amikor lehetett tovább menni persze majdnem kilapítottam a mögöttem várakozó "hagyományos" méretű kocsit. Persze a kisfőnök a jobbomon hangos jajveszékelésben tört ki, mintha legalábbis a lábujjára hajtottam volna. Pedig nem is. Mondtam is neki, hogy "Take is easy man!"... :-)
Leszámítba hogy nem szólt a leágazásról időben és majdnem elszálltunk rakományostul, nem volt más nehézség. Alapvetően elégedett volt, bár kicsit izgulhatott ő is , mert meg kellett álltunk út közben hogy vegyen magának egy üditőt... :-P

Ide írom ezt is hogy azért legyen valami kép is.
Megnyertem a "hogyan csampésznek stílust és eleganciát a kelet-európai vendégmunkások a hawaii méhészetek hétköznapjaiba" című fotópályázatot...Ja igen meg hogy a csirkék persze hogy oda rakják a tojást ahova neked sose jutna eszedbe...
Hihetetlen arcok, sose gondoltam hogy a csirkék ilyen szórakoztatóak... :-)