A kecskék megrágták az avókádók alsó leveleit. A főnök elrendelte az evakuálásukat. Ez kb egy hete lehetett. Kicsit szaladtak a kocsi után, aztán lemaradtak.
Másnap egy közeli pelepen dolgoztunk egy jó fél óra hosszat, ránk is találtak mire végeztünk, de a főnök megmondta hogy mostantól spártai fegyelem legyen kecske fronton!
Teltek a napok, Befoltoztuk a kecskék hagyta űrt a szívünkben...
Mígnem ma egy totál másik telepen, reggel ki vár minket? Frenszisz és Fatima!!!...
Kicsit lefogytak, de vidámak voltak, eszegették a füvet míg mi fogtuk az anyákat, csekkoltuk a kaptárarak...
Jó volt újra látni őket, de félek ez volt az utolsó alkalom, mert a kisfőnök el akarja vinni mind a kettőt egy távoli telepünkre, ahol látott egy szomszédot kecskékkel. Odaajándékozzuk őket, mert ha a mitelepeinken kolbászolnak, elkerülhetetlenül megszúrják őket a méhek és még kicsik egy ilyen próbatételhez...
Te Atti! Hogy a fenébe lehet egy kecskét Fatimának hívni??? :-)))))
VálaszTörlés