meg megigazgattam az előző napon ültetett három kis banánt.
Ebéd után a küldetés adott volt: le a partra felderíteni hogy alkalmas-e a terep horgászatra...A főnök azt mondta hogy három km. Nem baj, majd fotózok, gondoltam, van is mit kb ismerem a terepet van arra néhány telep. Érdekes hogy lent a parthoz közel milyen kopár a terep, csupa szikta az egész.
Lent a parton van egy kis nyaraló, amit minden bizonnyal évente 1-2 hétre ha felkeres a tulaj.
Össze is szedtem az ehető kókuszokat, nehogymá megromoljon!... A zöme már nem volt jó, de így is zsákmányoltam négyet. A part nagyon szép volt, fekete sziklás, helyenként igen nagy mennyiségű fehér kővel, amik lecsiszolódott korallok voltak. 
Kicsit búvárkodtam is, de a kölcsönszemüveg elég kis béna volt, nem nagyon láttam ki, a terep meg olyan volt mint amikor a National Geographic-on nézi az ember hogy most akkor kijön-e a bazinagy barracuda a kő mögül még a reklám előt. A halak meg kicsit voltak... Konklúzió: sok séta, sok kő amiben elakadok, kis szemét halak = itt nincs peca... Próbáltam gyűjteni pár kagylót, ne térjek már haza üres kézzel, de be kellett érnem a kókuszokkal. Na hazafele amikor már a parton vagy 2-3 órája tűzte a fejem a nap rájöttem hogy akár ihatnék is, és akkor hoppá, otthon marad a víz! Ekkor jött az aznapi második National Geographic jelenet, hogy most akkor szomjangöglök-e 3km alatt hegyre fel tűző napon... Nem tettem. Masszív vagyok mint az állat!... :-)
