Na ma kipergettük a sok mézet. Elég nehéz melónak nézett ki de mint kiderült jobb volt mint a terepen dolgozni. Két egyenként 72 keretes pergetővel dolgoztunk. Nekem jutott a megtisztelő feladat hogy a gépről lejövő kereteket ellenőrizzem hogy mindenhol felnyitotta-e a sejteket. Ez mondjuk elég szarul hangzik de végül is könnyebb volt mint egész nap rámolni a pergetőgépeket. Az meg hogy derékig és onnan is merő egy méz voltam az meg konstans mindegyik munkafázisnál... Csináltam is egy kis videót:

Na pergetés után meghívott minket az egyik brazil srác hogy menjünk át mert főzött valami brazilosat. Na ez jól hangzik, gondoltam, megint zabálunk... Tényleg jó is volt, kis bab kis husi kis szotty, fel is ismertem, jókai bableves... Persze én is készültem, elvittem az otthonról hozott kajszi pálinkát. Már máskor is próbálkoztam, de vagy hamar elfáradtunk, vagy nem volt olyan a hangulat. Hát ezek nem egyszerű gyerekek, az egyik brazil elég hamar ráállt a dologra, de a többieket valósággal bíztatni kellett, meg bizonygatni hogy nem fognak azonnal elpusztulni ha megisszák. Nem is töltöttem csak 0,2 cl-t. Túlélték! Sőt a lakótársamnak mintha tetszett volna a dolog... :-)
Kis képnézés következett, majd mindenki elhúzott a faházikója fele, másnap megint munka...