Aztán jöttem a Faroe szigetek... 
Utána meg Izland ami különösen szép volt a sok hótól, 
de nem sokáig gyönyörködhettem, mert jött a légiutaskísérő hogy húzzam má le a rolót és szűnjek meg...
Los Angelesnél felhúztam...Na az igazi szenvedés ezután kezdődött. eddig nem is nagyon unatkoztam, inkább csak elfáradam. LA-ben visszakaptam a nagy csomagom is, és ki is kellett jönni a reptérről és újra becsekkolni. Megpróbáltam, de egy csaj elhajtott hogy majd csak 2 órával elötte lehet. :-( Tébláboltam. Sehol egy "restroom". Megkérdeztem egy egyenruhásat hogy hol lehet ilyen mire megmutatta a WC-t. No comment... Na aztán valaki értelmesebbnem nézett ki, oda is mentem és ő megmondta hogy átutazó vagyok így nem hat rám a 2 órás szabály. FEl is húztam egy emeletet és becsekkoltam. Ügyelve, hogy elkerüljem a csajt... Már csak 3 órát kellett várnom és már mehetek is újabb öt és fél órát repülni. Persze akkor már nem álltam neki konnektort meg netet keresni, fáradt voltam. A Konai járaton nem adtak ennem, viszont hideg volt mint állat. Pulcsiban meg a kapott pokrócban nyomtam le az utat. Kb végig aludtam. Viszont ez a járat tetszett, mert mindenki hepi volt, el kapitánó is aloházott, meg az utasok is nagyon felfokozott hangulatban voltak. Biztos jó volt... :-)
A reptéren a kis lakótársaim vártak. Két Brazil és két Fülöp szigateki... Ez egyik brazil amolyan kisfőnök, tehát négyen lakunk együtt, két faházban. Én az egyik Fülöppel. Hazafele még elmentünk enni, meg beszélgettünk. Jó társaságnak néz ki, kedvesek voltak.
Ma aránylag hamar felkeltem, mindenféle madarak csipogtak meg krúgattak, sütött a nap és én meg mindenre kíváncsi voltam...
Már körbejártam a telepet, meg a főnökkel beszéltem, ő is okésnak tűnik. Örült a Tokajinak...
Na majd csinálok képeket is, aztán akkor részletesebben...
Eddig minden faja...
