Mauna Kea

Első szabad napomon, igazából csak szabad félnapomon, elmentünk Mauna Keára. Mindenki nagyon várta, munka után csak gyors fürdés és indulás. Utazni mondjuk elég sokat kellett, kb két óra, de a hangulat jó volt, a táj pedig a beígértnek megfelelően változatos. Volt ahol tejesen kietlen, sivár, csaka fekete sziklák látszottak. Gondolom ezt az aránylag nemrégiben idehordott vagy ide potyogott vulkanikus törmeléket még nem tudta benőni a növényzet. Erről sajna képem nincs, de vannak arra telepek ugyhogy majd lesz. Utána ahogy a sziget belseje fele kezdtünk menni, és egyre magasabbra kapaszkodtunk, változott a táj, ez már ismerős volt, mint minden hegyvidéken itt is füves legelők következtek, és persze tehenek minden mennyiségben. Elég hamar átléptük a felhők vonalát, és ahogy megláttuk a havas csúcsot a többiek valósággal megvadultak. Annak a gondolata hogy mindjárt havat érinthetnek, folyamatos fényképezésre és videózásra késztette őket. Nagyon vicces volt. Már előső nap amikor a városban voltunk elkezdtek felkészülni, ruhákat vettek, kérdezgettek minden egyes pulóverrel hogy ahova megyünk ott ez jó lesz-e... :-)
Nem volt jó. Annyira rohadtul hideg volt fenn hogy azt elmondani nem tudom. Én nem tartom magam fázósnak de az ott töltött kb 4-5 perc alatt totál lefagytak az ujjaim. Szó szerint hasogatott a fájdalom az ujjaimban. Én meg áááá csak még egy képet, mindjárt lemegy a nap! De az utolsók a kocsiból készültek... :-(
Kíváncsi vagyok hogy a többiek mennyire fázhattak...
Miután kicsit felmelegedtünk mind az öten befészkeltük magunkat. Egy hosszú, autóban töltendő éjszaka várt ránk...